3 research outputs found

    Aktivált T-limfociták, dendritikus sejtek és immunreguláló mechanizmusok kimutatása melanómás és fej-nyaki daganatos betegek őrszemnyirokcsomóiban - klinikai jelentőség és immunterápiai vonatkozások = Prevalence of activated T lymphocytes and dendritic cells as well as immune regulatory mechanisms in sentinel lymph nodes of melanoma and head and neck cancer patients - clinical impact and immunotherapeutic approaches

    Get PDF
    Bár a szentinel nyirokcsomók (SLN) a tumorellenes immunválasz kialakulásának fontos színterei, immunológiai sajátosságaikat kevesen tanulmányozták. Vizsgálatainkban melanómás betegek SLN-mintáin meghatároztuk az OX40+ aktivált T-limfociták, FOXP3+ regulátor T-sejtek, DC-LAMP+ érett dendritikus sejtek (DC) és CD123+ plazmacitoid DC-k mennyiségét, és összevetettük nem-szentinel csomókban (NSLN) talált értékekkel, valamint elemeztük a beteg- és tumorjellemzők, illetve a betegség kimenetele függvényében. A markerek megjelenése az SLN-ekben magasabb szintű volt az NSLN-ekhez viszonyítva, ami az őrszemnyirokcsomók immunológiai kompetenciájára utal. Pozitív SLN-státus esetén a FOXP3+ sejtek magas denzitása a betegség progressziójával és rövidebb túléléssel járt. A többi marker esetén nem találtunk szignifikáns összefüggést a betegség kimenetelével. A primer melanómákat infiltráló immunsejtek közül (a korábbi vizsgálataink szerint prognosztikus értékű aktivált T-sejt- és DC-szám mellett) a B-sejtek magas denzitása önmagában, illetve az aktivált T-sejtek nagy mennyiségével együttesen kedvező prognózisra utalt, míg a FOXP3+ limfociták mennyisége nem mutatott összefüggést a túléléssel. Eredményeink arra utalnak, hogy az immunaktivációra jellemző markerek megjelenése a primer tumorban erősebben befolyásolja a betegség kimenetelét, mint az SLN-ekben mért prevalenciájuk. Az őrszemnyirokcsomók magas FOXP3+ T-sejtdenzitása ugyanakkor az SLN-pozitív esetekben rossz prognózissal járt együtt. | Sentinel lymph nodes (SLNs) are critical sites of the development of antitumor immune response, still only few studies have aimed at investigating their immunological status. We determined the prevalence of OX40+ activated T cells, FOXP3+ regulatory T cells, DC-LAMP+ mature dendritic cells (DCs) and CD123+ plasmacytoid DCs in melanoma SLNs. Cell density values were compared to those in non-sentinel nodes (NSLNs), and analyzed with regard to associations with clinicopathological parameters and disease outcome. SLNs contained higher amount of all cell types compared to NSLNs, indicating the functional competence of sentinel nodes. High density of FOXP3+ T lymphocytes showed association with disease progression and shorter survival in SLN-positive patients, while the other cell types studied did not prove of prognostic importance. Of immune cells infiltrating primary melanomas, high amount of B lymphocytes, alone or in combination with high activated T-cell density, correlated with favorable outcome, similarly to DCs and activated T cells found of prognostic importance in our previous studies. Infiltration of FOXP3+ cells in primary melanomas, on the other hand, showed no association with survival. Our results suggest that immune activation-associated markers in the primary tumor may have a higher impact than those in SLNs on the prognosis of melanoma patients. On the other hand, FOXP3+ cell density in sentinel nodes of SLN-positive cases was found predictive of disease outcome

    Dermatofibrosarcoma protuberans multidiszciplináris kezelésével szerzett hosszú távú eredmények 26 betegnél = Long-term experiences with multidisciplinary therapy of twenty-six patients with dermatofibrosarcoma protuberans and review of the literature

    Get PDF
    A dermatofibrosarcoma protuberans alacsony vagy közepes malignitású, ritka, rosszindulatú daganat. A tumort a lassú, de agresszív lokális növekedés, az alacsony áttétképzési és a magas helyi kiújulási arány jellemzi. Az elsődleges kezelés a radikális sebészi eltávolítás hagyományos kimetszéssel vagy Mohs-féle sebészi technikával. Pozitív sebészi szél, recidív tumor esetén radio-, kemoterápia, illetve újabban imatinib mesylat alkalmazható. Célkitűzés: A szerzők 26, dermatofibrosarcoma protuberans miatt onkológiai centrumban multidiszciplinárisan kezelt beteg hosszú távú klinikopatológiai utánkövetését végezték. Módszer és eredmények: A betegek átlagéletkora 44,7 év volt. Az utánkövetés átlagideje 60,57 hónap volt. Tizenöt betegnél (57,7%) sikerült R0 eltávolítást végezni, míg 11 betegnél (42,3%) csak R1 reszekciót. Az R0 reszekciók eléréséhez átlagosan 1,87 kimetszésre volt szükség. Adjuváns kezelésként a primer tumor eltávolítását követően 6 beteg (23%) részesült radioterápiában és 2 (7,6%) beteg kemoterápiában. Tizenhat betegnél nem észleltünk kiújulást. Tíz betegnél (38,4%) alakult ki recidíva, amely miatt további kezeléseket folytattunk. Egy beteg távoli áttétek miatt elhunyt. Statisztikai módszerekkel vizsgáltuk az irodalomban prognosztikai faktornak számító 50 év feletti életkor és a sebészi radikalitás hatását a helyi kiújulásra. Következtetések: A dermatofibrosarcoma protuberans multidiszciplináris kezeléssel eredményesen kezelhető daganat. Pontosabb következtetések levonásához nagyobb esetszám és multicentrikus randomizált vizsgálatok szükségesek. | Dermatofibrosarcoma protuberans is a low or moderate grade malignant, uncommon soft tissue tumor. The tumor is characterized by slow, but locally aggressive growth, low metastatic potential and high recurrence rate. Initial treatment is the radical surgical excision, using traditional wide excision or Mohs surgery. In case of positive surgical margin or local recurrence, radio-chemotherapy and recently imatinib mesylate is used as adjuvant therapy. Aims: Twenty-six patients treated multidisciplinary for dermatofibrosarcoma protuberans were followed up. Methods and Results: Mean age of the patients was 44.7 years; mean follow-up time was 60.57 months. In fifteen cases (57.7%) R0 resection was performed, while eleven patients (42,3%) received only R1 resection. An average of 1.87 resections was necessary in order to achieve R0 resection. Six patients (23%) received adjuvant radiotherapy and two patients (7.6%) adjuvant chemotherapy following the removal of the primary tumor. Sixteen patients had no local recurrence. Ongoing treatments were needed in the case of ten patients (38.4%) who developed local recurrence. One patient has deceased due to distant metastases. Using statistical methods we examined the effects indicated as prognostic factors in the literature on local recurrence, precisely, the effect of age above 50 years and surgical radicalism. Conclusions: Dermatofibrosarcoma protuberans can be successfully treated with multidisciplinary therapy. A larger number of cases and randomized multicenter investigations are needed in order to reach more accurate conclusion

    Recidív acralis lentiginosus melanoma sikeres eltávolítása Mohs-féle mikrográfikus sebészi technikával. Esetismertetés és irodalmi áttekintés = Recurrent acral lentigous melanoma successfully treated with Mohs’ micrographic surgery. Case report and review of the literature

    No full text
    Meghatározott bőrtumoroknál a Mohs-féle mikrográfikus sebészeti eljárás kínálja a legjobb lehetőséget a tumor teljes eltávolítása mellett a maximális funkcionális és kozmetikai állapot megtartására. A módszer előnye, hogy horizontálisan vezetett fagyasztásos metszetekkel a specimen sebészi széleinek 100%-át, beleértve a perifériás és mély felszínt is, intraoperatívan vizsgálja. Ez az eljárás a konvencionális sebészi kimetszéssel vagy más technikával szemben szignifikánsan magasabb ablasticitást eredményez. A Mohs-féle mikrográfikus sebészet a választandó beavatkozás nagy, kiújult vagy inkomplett módon eltávolított bőrdaganatok esetén, illetve ha a daganat funkcionálisan vagy esztétikailag kényes anatómiai régiót érint. A szerzők egy 75 éves férfi esetét mutatják be, akinél a talpon másodszor lokálisan kiújult invazív melanoma malignumot kezeltek sikeresen Mohs-féle mikrográfikus sebészeti technikával, azonnali rekonstrukcióval, félvastag lebenyt alkalmazva. | Mohs’ micrographic surgery is an approach to selected skin cancer removal that aims to achieve the best prospect of total tumor excision simultaneously with maximal functional and cosmetic preservation. The advantage of the technique is that 100% of the surgical margin of the specimen, including the periphery and deep surface, can be examined intraoperatively by horizontally oriented frozen sections. This method offers cure rates significantly higher than conventional excision or other modalities. Mohs’ micrographic surgery is the method of choice for removal of large, recurrent or incompletely excised skin cancers or for tumors located in functional and aesthetic relevant anatomic regions. The authors present a case of a 75-year-old man with a second time recurrent plantar invasive malignant melanoma successfully treated with Mohs’ micrographic surgery technique and an immediate reconstruction using split-thickness skin graft
    corecore